Vidák Tünde: Öt évtized parazsa. A marcali hivatásos tűzoltóság krónikája…
Vidák Tünde: Öt évtized parazsa. A marcali hivatásos tűzoltóság krónikája 1953 – 2003. Marcali, 2003. A könyv célja, hogy képet adjon a marcali hivatásos tűzoltóság öt évtizedének történetéről. Teszi ezt elsősorban az ún. „oral history” módszerével, vagyis a rendelkezésre álló kevés írott forrás mellett főként szóbeli visszaemlékezésekre, elbeszélésekre támaszkodva. Egy olyan időpillanatban készült ez a munka, melynek elmulasztásával talán visszavonhatatlanul homály borulna, Marcali II. világháborút követő évtizedeinek tűzvédelmi helyzetére.
A hivatásos tűzoltóság előzményei: a Pataki Ignác parancsnok nevével fémjelzett önkéntes tűzoltóegyesület jól szervezett, tekintélyes létszámú (35-40 fő) és a kor színvonalán hatékonyan működő testület volt, amelynek gyökerei az 1890-es évekig nyúlnak vissza. Az 1950-es évek elején az önkéntesek mellett már két fizetett alkalmazottja is volt a községnek, akik felváltva teljesítettek 24 órás őrszolgálatot, a Kátyú-parti tűzoltószertárnál. Az állami tűzoltóságok létrehozásáról egy 1948-ban született kormányrendelet döntött. Ezt követően országszerte sorra alakították meg a hivatásos tűzoltóságokat. A „laktanya-építési hullám” 1952-ben érte el Marcalit, ez év őszén rakták le az alapjait a jelenlegi épületnek. Az állami tűzoltóság létrehozását az országos tűzoltóparancsnokság marcali származású tisztje kezdeményezte: a megvalósításban a községre mindössze annyi teher hárult, hogy telket biztosítson a laktanya számára.
Az első szolgálati napló tanúsága szerint 1953. június 29-én már szolgálatot teljesítettek az állami tűzoltók 24/24 órás szolgálati rendben. A kezdeti „gyermekbetegségek” – úgymint létszámhiány, megfelelő képzettség hiánya – után remek kollektíva alakult ki, akik komoly hivatástudattal rendelkező, összetartó munkacsoporttá kovácsolódtak. Az ötvenes évekbeli szűkös anyagi helyzetükön úgy próbáltak javítani, hogy színjátszó-csoportot hoztak létre, s a járás falvaiban előadásokat tartottak; zenekart alakítottak és nyilvános községi bálok szervezésével tettek szert némi jövedelemre. /Így sikerült például televíziót vásárolniuk már az 50-es évek végén./
Az állami tűzoltók folyamatos és intenzív kapcsolatban álltak a környező települések önkéntes tűzoltóival. Egyrészről felügyeleti jogkörrel rendelkeztek felettük, másrészről pedig közösen hajtották végre azokat a tűzrendészeti feladatokat, melyek tevékenységük fontos részét képezték: például az aratás-cséplés időszakában a tűzrendészeti szabályok betartatása, télen pedig a lakóházak tüzelőberendezéseinek ellenőrzése.
Az 1950-60-as években élte fénykorát az önkéntes tűzoltók járási szintű versenyeztetése. Ezek a rendezvények olyan volumenűek voltak, hogy már-már búcsú vagy lakodalom számba mentek, több száz ember részvételével zajlottak. A jó hangulat garantált volt, a szakmai megmérettetés kellő kihívást tartogatott, a házigazda község pedig gazdagon megvendégelte a résztvevőket. Az önkéntes versenyek hagyománya máig hat, hisz Somogy megyében a marcali tűzoltóság illetékességi területén képviseltetik magukat a legnagyobb arányban az önkéntes tűzoltórajok a területi versenyeken.
Az 1970-es években komoly létszámfejlesztés következett be a parancsnokság életében. Bevezetésre került a 24/48 órás szolgálati rend, így egy újabb szolgálati csoportot állítottak fel, az állomány létszáma pedig 21 fővel bővült, 1976-ban. Az ő beilleszkedésüket követően teljesedett ki a marcali hivatásos tűzoltók azon sikersorozata, melyet a tűzoltósportban értek el. Az 1970-es évek végén, a ’80-as évek elején a „marcali fiúknak” gyakorlatilag nem volt ellenfele, sorozatosan az ő győzelmükkel zárultak a megyei versenyek, és sikerült a vándorkupát véglegesen elnyerniük.
Ha civil ember meghallja azt a szót, hogy „tűzoltó(ság)”, először – valószínűleg – a szirénázó, piros autón tűzhöz száguldó élet- és értékmentőkre gondol. Pedig létezik egy kevésbé látványos, de a tűzoltóság munkájában legalább annyira fontos feladatkör, a tűzmegelőzés. A marcali állami tűzoltóság munkájában a kezdetektől jelen van ez a tevékenységi terület. Hatósági, szakhatósági, tűzvizsgálati munkát végeznek, s az ő feladatuk az ismeretterjesztés, a felvilágosító tevékenység is. Az „egyenruhás testület” belső élete a külvilág előtt szinte ismeretlen volt 1990-ig. Ez a zárt világ a rendszerváltozást követően „kinyílt”, és egyre fontosabbá vált az intézmény számára, hogy minél több információt közöljön a tűzoltóság munkájáról, szerepéről, hogy a civil társadalom mind jobban megismerje őket. Ezt a célt szolgálják az iskolákban, falunapokon megtartott bemutatók vagy a laktanya-látogatás lehetősége.
Az 1990-es évek legnagyobb horderejű változása a tűzoltóság életében, hogy megszűnt ún. állami tűzoltóságnak lenni, és 1995 óta Marcali Város Önkormányzati Tűzoltóparancsnoksága. Ezzel a döntéssel új alapokra került gazdálkodásuk, s egy önállóbb, függetlenebb működési feltételrendszer érvényesülhet.
Az 1990-es évek a nemzetközi kapcsolatok megalapozásának évtizede is. A német testvérváros, Künzelsau tűzoltóságával 1992 óta intenzív kontaktusban állnak, rendszeresen találkoznak egymással. Valamint további két német város, Medlingen és Waldfischbach-Burgalben tűzoltóihoz is baráti viszony fűzi a marcaliakat.
A tűzoltó-identitás mélyítését, erősítését szolgálja a védőszent, Flórián napjának megünneplése, valamint a csapatzászló elnyerése, melyre 1996-ban került sor. Közösségépítő szerepe van több, hagyományteremtő céllal életrehívott rendezvényüknek (például: Mikulás-ünnepség, nőnapi bál), melyek kedvező fogadtatásra találtak az állomány családtagjainak körében is.
Jövőképükben is a minél magasabb szakmai színvonal biztosítása, a gyors, hatékony segítségnyújtás szerepel, s szeretnék, ha a távolabbi jövő egy új, nagyobb területen fekvő tűzoltólaktanyát is tartogatna számukra.
