Noszlopy Gáspár

Marcali híres ’48-as kormánybiztosa

Huszár Mihály történész

Marcali kisgombai településrészének 1840-től nemesi földbirtokosai közé tartozott az evangélikus Noszlopy család, amelynek leghíresebb tagja Noszlopy Gáspár volt. A későbbi 48-as szabadságharcos, kormánybiztos 1820. augusztus 27-én született a Somogy megyei Vrácsikon (ma Újvárfalva). Édesapja Noszlopy Antal (1771-1831) rövid ideig megyei ügyészként dolgozott. Feleségével, Bárány Juliannával (1789-1869) és népes családjával egy nehezen működtethető földbirtokon éltek és gazdálkodtak. (A család közeli rokonságához tartozott Berzsenyi Dániel is.) 1844-ben özvegy Noszlopy Antalné a gyermekeivel kényszerűségből Kisgombára, az ott örökölt birtokára költözött.

Noszlopy Gáspár 1832-től a középiskoláit Csurgón, Kaposváron, a jogi tanulmányait Pesten majd 1841-ig Pápán folytatta, ahol olyan pedagógus egyéniségek tanították, akik később Marczali Henrik tanárai is voltak. Noszlopy a joggyakorlata után 1845-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett. 1846-ban pályázat útján választották meg a Marcali Járás egyik alszolgabírójának. A „hivatala” közigazgatási funkciója mellett mozgó bíróság is volt: járta a területén lévő falvakat, és intézte az adóbeli és peres ügyeket. Székhelye, ahonnan a leveleit címezte: „Kis Gombán saját lakomnál” volt. 1847-ben két kölcsönből 53 magyar hold méretű kisgombai gazdaságát is korszerűsítette. Takarékosan élt, ám az adóságokkal terhelt birtok és az anyagi nehézségek miatt a kényszerű eladás lehetősége is a családja felett lebegett. (Házuk a mai Noszlopy és Dezső utca sarkánál lehetett.)

1848 tavaszán a forradalom vívmányainak érvényesítéséért tevékenykedett: kihirdette a jobbágyfelszabadítás rendelkezéseit a kerületében, intézkedett a júniusi népképviseleti választásról, összeíratta a választókat, felhívta a figyelmet a volt jobbágyok kötelezettségeire (adózás, közmunka) is. 1848. május 1-én beválasztották a megyei bizottmányba. Részt vett a helyi nemzetőr századok felállításában: míg ő lovas katona, testvérei Pál és Titusz gyalogos nemzetőrök lettek. A marcaliak és gombaiak kétheti váltással szolgáltak a Drávánál felállított sáncoknál.

Szeptember 3-án egy összeíró bizottság – melynek tagjai Noszlopy Gáspár, Véssey Antal, Farkas Imre és Szabó János voltak – megkezdte az állandó nemzetőrség tagjainak, a leendő honvéd zászlóaljak katonáinak a számbavételét. Szeptember 11-én a Jellasics horvát bán által vezetett 35 ezer főnyi császári hadsereg és 15 ezer főnyi horvát felkelő átlépte a Drávát. Az ellenállást többekkel együtt Noszlopy is szervezte.

A hadi szerencse télen megfordult, a Horvátországból és Stájerországból újra betörő császáriak 1849 januárjában megszállták a Dunántúlt. Új, császárhű megyei vezetőket neveztek ki. Noszlopy Gáspár követte a magyar kormányt Debrecenbe, ahol Kossuthtól kormánybiztosi megbízást kapott. Neki kellett megszerveznie az ellenállást a Dunántúlon és Somogy megyében. 1849. április végén a kisgombai Noszlopy-háznál gyülekeztek a felkelők. Noszlopy Gáspárnak mint a dél-dunántúli népfelkelés irányítójának 9000 főt sikerült toborozni, akikkel május elsején Kaposvárra bevonulva felszabadították a császári megszállás alól a megyét. Júliusban Noszlopy Gáspár vezetésével a somogyiak harcoltak a Zalából betörő császáriak ellen, majd Szekszárd és Veszprém érintésével bevonultak a komáromi erődbe.

A kormánybiztos testvérével, Antallal és szűk vezetői körével Veszprém megyében gerillaharcot folytatott, majd az Alföld felé menekültek. Noszlopy Gáspárt 1850. április 1-én fogták el Tiszabőn. Pesten raboskodott, ahonnét május 12-én megszökött. Távollétében vagyonát és a kisgombai birtokát, ahol édesanyja élt, elkobozták. Békés megyében és Pesten bujkált. Bekapcsolódott az illegális, Makk József és Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna által szerveződő mozgalmakba. A Noszlopy-testvérekre 1852. május 14-én – távollétükben –mondták ki a halálos ítéletet. Noszlopy Gáspár Kecskemét közelében újabb gerillacsapatot szervezett, hogy túszul ejtse a magyarországi körúton tartózkodó Ferenc József császárt. Árulás következtében 1852. november 16-án Pesten elfogták, majd 1853. március 3-án három társával – Jubál Károllyal, Sárközy Somával, Andrásffy Károllyal – együtt kivégezték. Az ítéletet a gróf Forgách Móric alezredes által vezényelt 1. zsandár ezred katonái hajtották végre.

            A Marcali Múzeum gyűjteményében számos olyan dokumentummásolat található, amely a kormánybiztos személyéhez kapcsolódik. 2016-ban a Móricz Béla által végzett Noszlopy Gáspár életútjáról szóló alapkutatások terjedelmes iratanyaga és a lezárt kézirata bekerült a történeti gyűjteménybe.

Noszlopy Gáspár és nyolc mártírtársának közös síremléke a Kerepesi úti temetőben (fotó: Jaros Gábor)