A gróf Forgách család Gombán (1812-1945) A Nyitra vármegyéből származó és felső-magyarországi birtokokkal rendelkező gímesi és gácsi Forgáchok egyenesen Szent István lovagjától, Hont vitéztől eredeztették magukat. Ősi fészküket, Ghymes várát 1226-ban kapták (ma Jelenec, Szlovákia). A család többek között Gács, Mándok, Kassa, Csejte, Szécsény településeken rendelkezett birtokokkal és kastélyokkal. A magyar történelemben számos fontos tisztséget töltöttek be: voltak közöttük országbírók, püspökök, tábornokok, híres vadászok és utazók is. 1812-ben került a család egyik ága Marcaliba, ahol két kastélyt is építettek a mai Gombai városrészben. Az évtizedek során növelték a birtokaikat és jól működő majorságot hoztak létre, szép pinceépületet építettek a szőlőhegyen. Forgách IV. Károly (1840-1900) és felesége Migazzi Eugénia (18..-1922) bőkezűen támogatta az egyházat. Az utolsó gróf, V. Károly (1880-1947) és felesége, báró Révay Margit (1883-1954) szép villát épített Balatonfenyvesen, sokszor tartózkodtak Gímesben, de a legjobban a badacsonytomaji présházban érezték magukat.
Reneszánsz sírkő
1515-ből Forgách Gergely (?-1514) nyitrai alispán reneszánsz sírkövét Forgách IV. Károly 1894-ben hozatta át a felsőelefánti korostor templomából (ma Hore Lefatovce, Szlovákia) Gombára, ahol a kastély udvarán állíttatta fel. A birtok államosítása után 1951-ben összetörték a síremléket és egy ház alapjába építették be. 1978-ban Horler Mikós művészettörténész megtalálta a maradványokat, amelyeket 2002-ben sikerült restaurálni Sopronban. A vörösmárvány síremléket a magyarországi reneszánsz kőfaragó-művészet jeles képviselője Ioannes Fiorentinus mester készítette 1515-ben. Az ő keze munkáját dicséri az esztergomi Bakócz kápolna címere, a gnieznói Jan Łaski érsek síremléke (Lengyelország) és egy keresztelőkápolna Menyőben (Románia).
