Bauer Júlia: És mégis

Április 27-én a Kulturális Korzó Kortárs Galériájában egy különleges könyvbemutató keretében mutatta be Suchman Tamás Bauer Júlia: És mégis, című naplóját (Noran Libro Kiadó 2012). A közel 150 főnyi meghívott vendégnek egy olyan életutat mutatott be, amelyben az 1944-45-ös évek történései sorsdöntőek voltak. A napló azért is különleges, mert a 19 éves somogyszili zsidó lány a deportálás során, az auschwitzi, haláltáborban, egészen a hazatéréséig folyamatosan vezette azt. A könyvbemutatót Vidák Tünde, múzeumigazgató nyitotta meg, aki moderálta is a rendezvényt.

A marcali keresztény közösség nevében Kiss Iván, címzetes prépost szólt az egybegyűltekhez. A könyv szerkesztését, sajtó alárendezését Sas Péter, irodalomtörténész végezte el, aki az utószót is írta. A könyvbe az eredeti napló másolt oldalai is megtalálhatók, valamint Bauer Júlia versei is. Filebics Magdolna szociológus készített egy beszélgetést Júlia nénivel, amely szintén megtalálható a könyvben. A bemutató legmeghatóbb része az volt, amikor a meghívottak közül Bárány Katalin, Kató néni mesélt a deportálásról, és arról hogyan válogatták ki őket az auschwitzi vasúti rámpán, hogyan veszítette el a családtagjait. Mesélt Bauer Júliáról, akivel együtt volt a táborban, majd szoros kapcsolatban maradtak Júlia néni haláláig. A közönség Kurucz Ádámtól hallhatta Bauer Júlia verseit, és annak a emléktáblának a szövegét, amely Dr. Gold Samuné Schőn Jozefa, 71 éves marcali deportált emlékére készült a háború után. Suchman Tamás megemlítette, hogy a közeljövőben szeretné visszaállíttatni ezt az emléktáblát.) A bemutató végén Suchman Tamás dedikálta a könyvet, amelyet meg is vásárolhatott a közönség.

 {gallery}galeriak/2012_0502{/gallery}

Fülszöveg

A Somogyszilben született Bauer Júlia édesapja a falu lexikonja volt, édesanyja a mosdósi apácák iskolájába járt. A fiatalon árván maradt leányt nevelőanyja és öccse, Gyurika megszületése vigasztalta. Az evangélikus elemi iskolában osztálytársai közül egyedül ő ismerte Magyarország hercegprímásának nevét, és megpofozta Müller Rozit, mert Kossuth Lajost letolvajozta. Tanár szeretett volna lenni, 19 éves korában családtagjaival együtt deportálták. Az Auschwitzban, Allendorfban és Melsungenben írt, általánosítást kerülő naplóbejegyzései a magyarországi zsidó holokausztról mint nemzeti tragédiáról szólnak. Egy olyan vidéki fiatal története, aki az átéltek ellenére összetudta egyeztetni zsidó identitását és az őt megtagadó szülőföldjéhez való tarozását. Egyik versében örökül hagyott lírai megfogalmazásban: „És mégis”

A kötetben a naplóbejegyzések hasonmás formában is olvashatóak, a korabeli fényképekkel együtt forráskiadványt jelentenek. A holokausztról nem lehet érzelmek nélkül beszélni, mert emberi indulat, a gyűlölet, a gonoszság szülte. Bauer Júlia lírai emlékképe, költeményei kiegészítik naplóbejegyzéseit, „lélektől lélekig” szólnak. A szerzővel időskorában készült mélyinterjú egységben láttatja a nyelvében és kultúrájában asszimilálódott magyar zsidóság tragédiáját. A könyvet mindenkinek el kell olvasnia, hogy pontosan érthetővé váljon, miért lehetetlen a magyar és zsidó identitástudat önkényes szétválasztása.