Költő Tuskósban. Rendhagyó költészetnapi csemege

A Marcali Múzeum néprajzi és történeti gyűjteményeiben számos dokumentumot, archív fotót, könyvet őrzünk. A költészet napjára az egyik szerzői dedikációval ellátott könyvünket választottuk ki (MMTD 2014.31.4.). A szóban forgó kiadvány Sík Sándor: Tizenkét csillagú korona. Versek a Boldogságos Szűz Máriáról című kötete.

A könyv létrejöttének története pedig a következő: a szerző 1946-ban a marcali szőlőhegyben, Tuskósban töltötte a nyarat a Samu családnál. Ekkor született meg a Tizenkét csillagú korona című könyv tematikus anyaga, amelyről a költő a következőket vallotta: „A bevezető négy vers és még egy a kötetből meg magának a kötetnek a terve is Marcaliban született. Annyit zaklattak katolikus bírálóim, hogy nem írok Mária-verseket; akkor szentév volt és én beleadtam magam egészen, írtam egy könyvecskére valót.” A szőlőhegyi nyaralást, a címében is, A marcali Szűzmária című versciklus is őrzi, amely a könyv nyitó műve. Az 1947-ben megjelent kötetből egy dedikált példányt Sík Sándor eljuttatott egykori vendéglátóinak is. Ezt a becses ajándékot a család évtizedeken át őrizte, majd 2014-ben került a Marcali Múzeum gyűjteményébe Samu Béla jóvoltából.

A Tuskósban töltött napok emlékére a költő házigazdáit, Samu Lajos bácsit (1882-1952) és feleségét, Tera nénit (szül: Szabó Teréz 1888-1976) is „rímbe faragta”, azonban ezek a versek csak 1959-ben, az Őszi Fecske című kötetében láttak napvilágot (MMTD 2014.32.1.). A visszaemlékezések szerint a verseket egy készülő, első osztályos olvasókönyvbe szánta a költő, de ennek megjelenésére nem került sor.                                                                   (E sorok írója dédunokája a „versbe szedett” vendéglátóknak)

A két vers itt olvasható:

https://mek.oszk.hu/01000/01065/html/sik_14.html#h2-589

A szerző, Sík Sándor 1889. január 20-án, Budapesten született. Munkássága szerteágazó és gazdag, hiszen piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, a magyar cserkészmozgalom alapítója és vezető alakja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a 20. század jelentős lírikusa is volt. Piarista tanári működését az 1910/11-es iskolaévben Vácott kezdte, az azt követő időszakban pedig már a rend budapesti gimnáziumában folytatta, ahonnan 1929-ben a Szegedi Egyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékére került. 1943-ban Radnóti Miklóst római katolikussá keresztelte a Szent István-bazilikában Budapesten. 1948-ban, a díj megalapításának évében, Kossuth-díjjal tüntették ki, többek között József Attila (posztumusz) és Bartók Béla (posztumusz), valamint Egry József, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert és a Marcaliban született Bernáth Aurél társaságában. 1963-ban hunyt el Budapesten.

Tanártársa, Balanyi György így írt róla: „Sík Sándor … mégsem annyira költői és tudományos működésével, mint inkább istenadta pedagógiai rátermettségével állított magának monumentum aere perennius-t intézetünk történetében. Szinte kivételes mértékben rendelkezett a diákszívek megnyitásának és meghódításának adományával, s a lelkét, legfőbb ambícióját tette rá, hogy a szó legszebb és legnemesebb értelmében atyja legyen diákjainak. Ezért, bár mindig nagy gondot fordított az iskolai munka értelmi vonalára, – előadásai, főleg irodalmi és poétikai elevenség, szemléletesség és plaszticitás tekintetében megannyi külön lelki élmény számba mentek – elsősorban mégis diákjai szívéhez, lelkéhez igyekezett hozzáférkőzni. Tanári feladatának teljesítésében a hangsúlyt állandóan és következetesen a nevelésre, vagyis a diáklelkek megnemesítésére és egy egész életre elegendő erkölcsi indítékkal való ellátására helyezte.”

A tanári hivatása mellett intellektusa verseskötetek, színművek, fordítások, irodalomtörténeti tanulmányok sokaságában öltött testet. Következzék néhány érdekesség (a teljesség igénye nélkül) szerteágazó irodalmi munkásságából!

◊ A Nemzeti Színházban 1933-ban mutatták be István király című három felvonásos tragédiáját, a Magyar Színházban 1935-ben A mennyei dal című misztériumát, amelynek korábbi címe Advent: Oratórium szavalókórusra volt.

◊ Nagyszabású tudományos összefoglalót készített Pázmány Péter az ember és az író bemutatására.

◊ Kedvenc költőjéről, Zrínyi Miklósról is könyvet írt (1940).

◊ Életében 14 verseskötete jelent meg, halála után 5 versválogatás látott napvilágot. Ezeken kívül színművek, szépprózai, tudományos, és pedagógiai munkák, válogatáskötetek örökítik meg gondolatait.

◊ Te Deum című költeményéből Kodály Zoltán kórusművet komponált, amelynek egyik felvétele az alábbi linken meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=-y_IorBgR_Q&ab_channel=ArsNova%C3%89nekegy%C3%BCttes

◊ Versei közül néhányat a fenti csatornán is megtekinthetnek.

Samuné Bogyó Hajnalka

múzeumpedagógus