Ma 2017. Oktober 24., Dienstag, Salamon napja van. Holnap Blanka és Bianka napja lesz.

Ács- vagy asztaloskörző

ÁCS ̶  VAGY ASZTALOSKÖRZŐ TISZTÍTÁSA ÉS KONZERVÁLÁSA

 

 1. BEVEZETÉS

 

            A múzeumunk által gondozott főként néprajzi jellegű gyűjteményben a hagyományos, kézműipari mesterségekhez kötődő tárgyak is szép számban képviseltetik magukat. Az ácsok, asztalosok által készített és használt körző az alkalmazott technikai megoldásokon túlmutatóan múzeumpedagógiai nézőpontból is érdekes lehet. A tárgy alapanyagai, előállításának módja és felhasználásának szemléltetése elméleti és gyakorlati tanulságokat is tartogat a gyerekek számára. Iskolai körzővel majd minden tanuló rendelkezik, ezért ez a régebbi időkből származó tárgy pusztán a mérete miatt is alkalmas a figyelem felkeltésére.

 

 2. A TÁRGY ADATAI ÉS LEÍRÁSA

 

            A tárgy adatai:

 A tárgy neve: ács (asztalos) körző (a leltárkönyvben fakörző)

Lelőhelye: Marcali

Tulajdonosa: Marcali Múzeum

Gyarapodási száma: 3931.

Gyűjteménybe kerülésének időpontja: a 2010. évi revízió során került elő

A tárgy hossza: 41 cm

A tárgy szélessége: 24,3 cm (összecsukott állapotban)

A tárgy legnagyobb vastagsága: 2,8 cm (rögzítő csavarral)

Átadta: Babina Csabáné gyűjteménykezelő

Átvette: Nagy Csaba műtárgyvédelmi asszisztens

Dátum: 2015. augusztus 24.

 

            A tárgy leírása:

             Falusi vagy kisvárosi mesterember saját kezűleg készített mérő- illetve jelölőeszköze. A városi, tehetősebb iparosok általában az ilyen cikkekre szakosodott üzemek vagy forgalmazók választékából szerezték be a munkaeszközeiket. Ezen példány előállításának látható jegyeiből azonban az olcsóbb, házilagos kivitelezésre következtethetünk. Keletkezésének időpontja az 1940-es évekre tehető. Felhasználását illetően asztalos vagy ácsmester, esetleg kőműves vagy kőfaragó dolgozott vele.

 

 3. TÖRTÉNELMI, KULTÚRTÖRTÉNETI HÁTTÉR

 

            A tárgyunkhoz hasonló mérő- illetve jelölőeszközök a mérőpálcákat és a mérőzsinórokat részben felváltva, már az ókorban kialakultak. Egyszerű alapanyagaiknak és megmunkálásuknak köszönhetően előállításuk viszonylag könnyen elvégezhető, javításuk vagy pótlásuk pedig gyorsan megoldható volt. Működési elvük ismeretében az ezeket hasznosító mesteremberek is nehézség nélkül elkészíthették a számukra leginkább megfelelő, a kezükhöz legjobban simuló tárgyakat. Megjelenési formájuk, alkotóelemeik és rendeltetésük évezredeken át változatlan maradt, jelenlétüket csak a nagyüzemi termelés számolhatta fel.

 

4. KÉSZÍTÉSTECHNIKA

 

            A körző házilagos megmunkálással, a legegyszerűbb asztalos szerszámok felhasználásával készült. Két lábát fűrésszel, faragó késsel és gyaluval egy lécből vagy egy darab deszkából alakították ki. A két láb helyzetét stabilizáló vezetőív is faragással született meg. Az alkotóelemeket egy alátéttel szerelt csavar, illetve egyetlen szeg rögzíti egymáshoz. A lábak végén kialakított rögzítő és jelölőtűk anyaga vasszeg vagy drótdarab. Az egyik láb végét rézsipka védi a megrongálódástól. A másik láb szétnyílt végét dróttal erősítették meg.

  

5. ÁLLAPOTFELMÉRÉS

 

            A tárgy alapanyaga főleg fa, kisebb vas és réz alkotóelemekkel összekapcsolva, kiegészítve. Egész felületét vastagon lerakódott por és itt-ott biológiai szennyeződés (rovarürülék) fedi. A vas részek erősen korrodálódtak, a rézsipkát természetes patina borítja. A használat során a lábak végén található tűk mindegyike eltörött és ebben az állapotban a helyén maradt. A jelölőtűt egy újabb szeg beverésével pótolták. Ezen láb végét egy háromszor körbetekert drótpánt tartja össze. A vezetőíven a használat során keletkezett sűrű, apró szegnyomok láthatóak. Ezek rendeltetésének megfejtése kutatást igényel. A keményfa alkotórészek rovar kártevők által minimálisan fertőzöttek.

 

 6. TISZTÍTÁS

  

            Mechanikus tisztítás (konzerváló bevonat előzetes kialakításával):

 

            Az egymástól igen eltérő minőségű anyagokból előállított tárgyak kezelése komoly mérlegelést követel meg. Jelen esetben a fából készített alkotóelemek bő vízzel történő lemosást igényelnek. Ez az eljárás azonban a már amúgy is erősen korrodált fém részek pusztulását meggyorsíthatja. Ezért a munkát ajánlatos a fémek tisztításával és konzerválásával elkezdeni, hogy a víz a későbbiekben már ne károsíthassa azokat. A fémek korróziós termékei (rozsdapor, leváló nagyobb szemcsék) viszont a fát szennyezhetik be és karcolhatják meg.

            A fenti problémák feloldásaként a tisztítást a fém részekkel kezdtem. Környezetüket a fa felületek védelmének érdekében szobafestő ragasztószalaggal biztonságosan befedtem. A rozsda eltávolítását orvosi szikével és finom csiszolópapírral végeztem. A visszamaradó rozsdaport etil-alkohol és desztillált víz 70%-os oldatával távolítottam el. Ezt követően a fém felületeket a Ferrokémia „Korant” elnevezésű készítményével ecseteltem. Ez a műanyag bevonatot képező festék meggátolja a nedvesség későbbi behatolását és a korrózió újraindulását.

            A műanyag bevonat száradása után a tárgyat csapvízzel, valamint köröm- és fogkefével mostam le.

  

7. KONZERVÁLÁS

 

            Az asztaloskörzőt a száradást követően az egyes alkotóelemek igényeinek megfelelően konzerváltam. A fém részeket egy második „Korant” réteggel is bevontam, a fát pedig Supralux Xilamon szúölő szerrel ecseteltem le. A Xilamon egészségre ártalmas összetevőket tartalmaz, ezért a gőzei miatt csak jól szellőző helységben alkalmazható.v

A hónap műtárgya : drótozott paraszttál

DRÓTOZOTT PARASZTI TÁL TISZTÍTÁSA, KIEGÉSZÍTÉSE ÉS KONZERVÁLÁSA

 

A tárgy készítéstechnikai leírása, valamint szerkezeti egységének és esztétikai szépségének helyreállítása Sabján Veronika keramikus iparművész útmutatásainak figyelembevételével valósult meg.

 

1. BEVEZETÉS 

            A múzeumunk által gondozott gyűjtemény főként néprajzi jellegű anyagból áll. Ez az edény a népi fazekasság termékei által alkotott gazdag tárgycsoportba tartozik. Készítéstechnikai megoldásai mellett különösen figyelemreméltóvá teszi, hogy a korabeli használat folyamán bekövetkezett törése után nem dobták el. Egy a falvakat járó, úgynevezett „drótos tót” munkája lehetővé tette, hogy még jó ideig rendeltetésének megfelelően szolgálja a tulajdonosát. Így e második mester kézügyességének köszönhetően a kerámia és a fém összedolgozásának eredményeként egy sérülten is tovább élő, alapvető alkotóelemeiben módosult tárgy jött létre.

 

2. A TÁRGY ADATAI ÉS LEÍRÁSA

             A tárgy adatai:

 

A tárgy neve: tál – drótozott

Lelőhelye: Marcali, gombai városrész

Tulajdonosa: Marcali Múzeum

Leltári száma: 80. 13. 14.

Gyűjteménybe kerülésének időpontja: 1980. december

Szerzeményezési formája: Marcali város tanácsa által átengedett hagyaték

A gyűjteménybe kerülés körülményei: A gombai özvegy Fazekas Ferencné gyermektelenül, azaz örökös nélkül halt el. Hagyatékának tulajdonjoga így a magyar államra, tehát a korabeli marcali tanácsra szállt. Tárgyai rövidesen a múzeumba kerültek.

A tárgy magassága: 16 cm (drótkerettel 16,5 cm)

A talp átmérője: 20 cm

A tál szájának átmérője: 39,5 cm

A tárgy szélessége a meglevő füllel együtt: 44,5 cm

A meglevő fül magassága: 9 cm

  

            A tárgy leírása:

 

            Falusi vagy kisvárosi parasztcsalád konyhai előkészítő eszköze. Keletkezése minden valószínűség szerint az 1910-es évekre tehető. Kialakításából és méretéből következően tésztafélék kelesztésére, esetleg dagasztására használták. Peremének kiképzése arra enged következtetni, hogy eredetileg fedővel is rendelkezett. Ily módon a kemencébe helyezve főzésre, sütésre és aszalásra is alkalmas volt. Ezt a feltételezést a peremen látható, ujjnyi párologtató rés is igazolja.

 

3. TÖRTÉNELMI, KULTÚRTÖRTÉNETI HÁTTÉR 

            A természettől fogva elérhető földet és a tüzet hasznosító fazekas mesterség a legkorábban kialakult kézműipari tevékenységek körébe tartozik. Fejlődése az emberi társadalmak életminőségének meghatározó tényezője. A kezdeti tárolási és táplálkozási funkciókon túllépve az agyagból készített tárgyak rövidesen az otthon díszeivé is válhattak, sőt kultikus jelentéstartam hordozóivá léphettek elő.

            Az égetett tárgyak a földművelő paraszti háztartásokban különösen elterjedtek voltak. Az egészen eltérő rendeltetéshez igazodva népenként és tájegységenként igen változatos szerkezeti és formai sajátságok alakultak ki. A késztermék minőségét az elérhető és felhasznált nyersanyagok és a díszítési technikák is mind-mind alapvetően befolyásolták.

            Az egészen különböző igényeket kielégítő konyhai edények a gyakori kézbevétel miatt gyakran csorbultak vagy eltörtek. Megmentésükre, ragasztásukra régészeti leletek formájában egészen ősi példákkal is találkozunk. Újabb keletű technológiaként a vékony drótszálakkal történő megerősítés terjedt el. Így a nagy fontossággal bíró vagy értékes cserépedények egy részét sérülten is tovább használhatták.

  

4. KÉSZÍTÉSTECHNIKA 

            A népi fazekasmesterség iparűzői saját kezűleg előállított, tehát minden esetben egyedileg készített alapanyagokat használtak fel. Ez a tény a közelükben hozzáférhető agyag minőségétől függően tájegységenként eltérő tulajdonságokkal rendelkező termékeket eredményezett. Tárgyunk alapanyaga durvább szemcséket is tartalmazó, úgynevezett sovány agyag. Az ilyenfajta kőzettörmelékkel keveredett agyag javítja a nyers és az égetett tárgyak szilárdságát. Alkalmas tehát nagyobb méretű, illetve az agyag összetételétől függően tűzálló edények létrehozására. Tárgyunk falának vastagsága és anyagminősége a nagyobb hőmérsékleti ingadozások elviselését nem valószínűsíti.

            A tál korongozással készült. Vékony és mégis egyenletesen kidolgozott fala magas fokú szakmai hozzáértésről tanúskodik. Ennek az edénytípusnak az előállítása különösen az ilyen nagy méret esetén valóságos kihívást jelent a fazekasok számára. Ezt jelzi az is, hogy a száj megerősítésére kettős peremet kellett képezni, melyek közül a felső egyúttal fedőbeülésként is szolgál.

            Az edény telitalpas, vagyis fenékszög kialakítása nélkül formázták. Ennek a horpadásnak a hiányát azért kell hangsúlyozni, mert ugyanekkor a teljes felületet, így a talpat is máz fedi. Ez csak úgynevezett agyagtüskék felhelyezésével lehetett megoldani, amelyeket az égetés után természetesen lepattintottak.

            A tál fejt fülét a mester még nyers állapotban rögzítette az edényen. A tapadást a fül tövénél alkalmazott egyujjas benyomással erősítette meg, ami egyúttal díszítő motívumként is szolgál.

            A felületet kívülről fazekasbarna, rozsdaszínű ólommáz borítja. Ennek mintázatát a megyénkre jellemző módon a mártást követő kézzel végzett fröcsköléssel és elkenéssel hozták létre. Jelen tárgy készítője a fröcsköléshez híg fazekaszöld és barna mázakat használt. Az égetés során bekövetkezett, vélhetően nem szándékos történések eredményeként a tál ezen külső máza a megszokottól eltérően irizál. Ezt a tulajdonságot főként a máz réz- és ólomtartalma idézi elő redukciós (vagyis oxigéntől elzárt) légkör kialakulása esetén.

            Az edény belső felületének máza szintén különleges sajátosságokat mutat. Első rétegként a tárgy még nyers felületére fehér engób került felhordásra. Majd a zsengélő égetés után szintén ólmos bevonatot kapott. Ez okozza az egyébként vékony mázréteg enyhén irizáló hatását.

            A tárgy darabjait összetartó drótháló tanulmányozásával következtethetünk a készítője által alkalmazott technikára. Ez a mester az első lépésben egy 3X3 négyzetből álló alapot alakított ki. Ehhez nyolc szál egyenes drótra volt szüksége. A szálakat két négyes csoportban alkalmazta. Négyet párhuzamosan lefektetve, a következő négyet ezekkel merőleges irányban fonta egybe. Az ily módon keletkezett alapra került a tál talpa.

            A második lépésben a hosszúra hagyott egyenes drótszálakat a tál oldalának vonalát követve, felfelé hajlította. Ezt követően egy újabb szál segítségével egy alulról indított csigavonalban haladva rögzítette egymáshoz a felfelé mutató szálakat. Ezeknek maradékát a művelet befejezéseként egy a peremen végigvezetett szálra tekerte fel.

 

5. ÁLLAPOTFELMÉRÉS

             A kerámiaedény darabokra törött állapotban van. Négy nagyobb és egy kisebb darabja megmaradt, ám egyes töredékek, közöttük az egyik fül hiányoznak. Szerkezete kezdetben valószínűleg csak két darabra vált el. Ezt a szétrepedést fizikai behatáson kívül a túlságosan magas hőfok is előidézhette. Drótozásos technikával megvalósított javítására minden bizonnyal ezt követően került sor. A feltehetően későbbi, több darabra történő széthullás után kísérletet tettek az egyes elemek összeragasztására. Erre a szemmel látható ragasztóanyag maradványokból következtethetünk. A máz a használat következtében főként a belső részeken több helyütt megkopott.

            Az egy milliméteres átmérőjű drótból húzott háló teljes felületét korrózió fedi. Szálai számos ponton elszakadtak és hiányok is keletkeztek. A talprészen a drót a nyomás és a kopás miatt különösen elvékonyodott.

  

6. TISZTÍTÁS

            Mechanikus tisztítás

 

            A kerámia edénydarabokat az első lépésben enyhén mosószeres csapvízben öblítettem le. A száradás után a makacs szennyeződéseket és cementálódott ételmaradványokat fogpiszkáló, fogkefe és orvosi szike segítségével távolítottam el. Eközben a törésvonalak mentén, különösen a talphoz tartozó részeknél egy korábbi megerősítés nyomaira bukkantam. A felhasznált ragasztó sötétbarna vagy fekete színű, s bizonyára a nedvesség hatására már ismét képlékeny állapotú volt. Jelenlétét fényképekkel dokumentáltam és anyagmintát is vettem belőle. Ez után orvosi szikével és fogkefével lekapartam, hogy az elkövetkező ragasztást ne akadályozhassa. Ugyanezen okból a kezelésbe vett törésfelületeket nedves tisztítással ismét portalanítottam.

            A korrózió által meggyengített egy milliméteres átmérőjű drótháló mechanikus tisztítása csupán a portalanításra korlátozódhatott. A művelethez erős szálú fogkefét használtam. A rozsda hatékonyabb eszközökkel történő megbontása a fémmaggal gyakorlatilag nem rendelkező szerkezet szétesésével fenyegetett, ezért ezzel nem is kísérleteztem.

            A tárgy alkotóelemei további tisztítást nem igényeltek, így kémiai beavatkozásra sem került sor.

 

7. A DRÓTHÁLÓ KEZELÉSE ÉS KONZERVÁLÁSA

             A mechanikus tisztítást követően a dróthálót a Ferrokémia „Korant” elnevezésű rozsdaátalakító festékével vontam be. Történt ez azért, mert a rozsda eltávolítása nem jöhetett szóba, ezért a stabilizálására kellett törekednem. A szer vizes bázisú és klórt is tartalmaz, ám a száradás után egybefüggő, fényes fekete felületet hoz létre. Ez a dekoratív bevonat a további korróziót már megakadályozza. A festék felhordását ecsettel, két rétegben oldottam meg. Az első réteg vízzel higítva, a második higítás nélkül került a tárgyra.

  

8. A TÖRÖTT PARASZTTÁL RESTAURÁLÁSA

             A tál darabjainak ragasztásához az UHU Hart modellragasztót használtam. Oldószere az aceton.

            A hiányok pótlásához a Horváth-féle G5/B3 típusjelű, kiváló minőségű modellgipszet választottuk. Felvitele előtt a tál belső faláról és a meglevő fül belső ívéről plasztilin alkalmazásával negatív mintát vettünk. Az első lépésben a tál testét egészítettük ki. A hiányzó rész külső profiljának húzásához egy vékony, kemény műanyaglapkából sablont készítettünk. Ennek biztos mozgatásához a tál szájához igazodó, ívelt vezetőfelületet rögzítettünk. A sablon csúsztatását szappanhabos síkosítással segítettük elő. A meglevő fül belső felületéről vett mintát a törött csonkokra illesztettük és a még folyékony gipszből új fület építettünk.

            A kiegészítések formára igazítását még félkemény, nedves állapotban elvégeztük. A faragáshoz gipszgyalut, kemény és puha citlingeket, orvosi szikét és csiszolópapírt vettünk igénybe.

            A pótlások harmonizálása műanyagalapú akril festékkel valósult meg. A tál belső felületének árnyalatát fehér, sárga és barna színekből kevertük ki. A külső felülethez ezek mellett a vörös és a kék színekre is szükség volt. A kikevert festék felhordását szivaccsal és ecsettel végeztük.

 

Nagy Csaba műtárgyvédelmi asszisztens

 

      

 

        

 

     

A hónap műtárgya

GYÜMÖLCSTARTÓ TISZTÍTÁSA ÉS KONZERVÁLÁSA

 

 

1. BEVEZETÉS

 

A múzeumunk által gondozott gyűjtemény főként néprajzi jellegű anyagból áll. A kevés kivétel sorába tartozik a Sztelek-Csomós család hagyatéka. A neves építész-iparos família dokumentumai, személyes használati tárgyai és bútorai között konyhai eszközök és az étkezés kellékei is megtalálhatóak. Ezek körébe tartozik a vagyonos polgárdinasztia ízlését tükröző „békebeli” gyümölcstartó.

 

 

2. A TÁRGY ADATAI ÉS LEÍRÁSA

 

A tárgy adatai:

 

A tárgy neve: gyümölcstartó

Lelőhelye: Marcali

Tulajdonosa: Marcali Múzeum

Leltári száma: 2000. 3. 50.

Gyűjteménybe kerülésének időpontja: 1995

Szerzeményezési formája: Marcali Város Önkormányzata által átengedett hagyaték

A gyűjteménybe kerülés körülményei: A család kihalását követően örökösök hiányában a Sztelek-Csomós hagyaték tulajdonjoga Marcali városra szállt át. A tárgyat a Marcali Város Önkormányzata bocsátotta a Marcali Múzeum rendelkezésére.

A tárgy magassága: 380 mm

A négyzetes talp szélessége: 195 mm

A kerek gyümölcstál átmérője: 305 mm

Átadta: Babina Csabáné gyűjteménykezelő

Átvette: Nagy Csaba műtárgyvédelmi asszisztens

Dátum: 2015. január 12.

 

A tárgy leírása:

 

            Tekintélyes és vagyonos, magyar kisvárosi polgárcsalád asztali dísztárgya. Megjelenése, levegős szerkezete és geometrikus illetve növényi formákat utánzó díszítményei szecessziós stílusjegyeket mutatnak. Ettől csupán a klasszicista vonásokból építkező, túlontúl erőteljes talpelem üt el.

A fém alapanyagú tárgy három fő részből áll. Talpa ívelt, egyenlő szárú keresztet formál. Alsó felén a gyártó 9x7 milliméteres nagyságú, álló sas madarat ábrázoló fémjele, felső lapján pedig a szépen kalligrafált, 1,9x1,2 milliméteres nagyságú „Sz. E.” monogram vésete látszik. Sztelek Erzsébet, Csomós Gergely felesége 1892-ben született és 1911-ben, 19 éves korában ment férjhez. Amennyiben az „Sz. E.” betű pár reá utal, úgy a tárgy keletkezésének időpontját az 1900-as évek elejére, legkésőbb 1911-re tehetjük. (Házasságkötése után leánykori nevét már nyilván nem használta.)

            A tárgy középső része egy a tálat tartó karcsú és magas láb-együttes, amely négy egyforma elemből áll. A gyümölcsök elhelyezésére szolgáló legfelső elem egy magas peremmel képzett, kerek lemeztál.

 

 

3. TÖRTÉNELMI, KULTÚRTÖRTÉNETI HÁTTÉR

 

Az 1800-as évek végén alkotó nyugat-európai impresszionista művészek sikere fellazította a magas művészetekkel szemben támasztott szigorú elvárások kereteit. A modern kor hangulatának megfelelő, könnyedebb ábrázolási technikák rövidesen megalapozták egy még szabadabb és így még közérthetőbb kifejezésmód, a szecesszió kibontakozását. A magas színvonalú üzemi tömegtermelésnek köszönhetően az „art noveau” stílusjegyeit hordozó hétköznapi használati és dísztárgyak egészen széles fogyasztói réteg számára váltak elérhetővé. A lekerekített, harmonikusan ívelt formák, valamint a természeti formák és a geometriai alakzatok használata hallatlanul népszerűvé tette ezeket a cikkeket.

 

4. KÉSZÍTÉSTECHNIKA

 

A tárgy alapanyaga ezüstfüsttel bevont alpakka, előállításának módja fémipari sorozatgyártás. A talpon látható fémjel alapján az osztrák vagy német érdekeltségű KAYSER-féle üzemből származik. Német területen ma több ilyen elnevezésű „metallfabrik” illetve „metallbau” is működik. A Gustav Adolf Kayser által alapított vállalkozás például már 1869 óta termel. Ez a cég a Rajna-vidéki Altena-Evingsenben székel.

            A talp és a rajta elhelyezkedő, négy egyforma elemből összeállított tartórész darabjai öntéses eljárással készültek. Ez utóbbiakat egymáshoz forrasztásos technológiával illesztették, a talphoz pedig apró csavarokkal rögzítették. A legfelül elhelyezkedő peremezett tál előállítása két lépésben végzett préseléssel történhetett. Először a tál öblös szerkezetét alakították ki, majd a perem áttört mintázatának sajtolása következett. A kész tálat a lábakkal öt ponton, forrasztással illesztették össze.

 

5. ÁLLAPOTFELMÉRÉS

 

            A tárgy megtartása jó. A rendkívül vékony ezüstbevonat több helyütt hiányos, vélhetően már az egykori tisztogatások közben lekopott. A gyümölcstartó nagy részét szürkés illetve barnás színű, erősen rögzült szennyeződések fedik. Kisebb, nem feltűnő karcolások a tárgy egész felületén előfordulnak. Komolyabb, két milliméteres repedés látható a tál felső peremének egy ívén. Hasonlóan a talp szegélyén is található egy 1 centiméter hosszúságú és 2 milliméter mélységű sérülés. A tál alkotórészen kicsiny, az alpakkára jellemző méregzöld színű korróziós foltok figyelhetőek meg. Kevéssé feltűnő módon, de a gyümölcsök savas leve miatt is keletkeztek elszíneződések. A díszítő motívumok apró barázdáiban fehér tisztítószer, alighanem szidol lerakódások találhatóak. A talpon mérsékelten, a talp- és a tálelem közötti tartórész felületén azonban sűrűn elhelyezkedő korróziós buborékok ülnek. Ezek komoly gondot jelentenek, mivel az ezüstbevonat alatt alakultak ki.

 

6. TISZTÍTÁS

 

Mechanikus tisztítás

A tisztítás első lépését csapvízzel megnedvesített puha textíliával végeztem. A por eltávolítása után a domború díszítmények mélyebb részeiben ülő fehérszínű tisztítószer-maradványok eltávolítása következett. Ehhez fogkefét és fából készült fogpiszkálót vettem igénybe. A tisztításnak ez a kezdeti szakasza meglepően jó eredményt hozott; a tárgy számos, addig rejtett részletét és díszítményét fedte fel. A talpon és a tartórészen ülő korróziós buborékok megbontására nem vállalkoztam.

Kémiai tisztítás

A második lépés megkezdése előtt a tárgy különböző pontjain királyvizes próbát végeztem. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy az ezüstfüst-réteg a gyümölcstartó felületén több helyütt is épen maradt. Ebből kifolyólag indokoltnak látszott egy kimondottan ezüst illetve ezüstözött tárgyak tisztításához használatos készítmény alkalmazása. A német Hagerty-féle „Silver Clean” kipróbálása mellett döntöttem. Ez egy 5%-nál kisebb foszfáttartalommal bíró, nem ionos hatású vegyszer.

A tárgy egy belső, kevéssé látható részén elvégzett oldáspróba igen kedvező eredményt mutatott: a vastagon lerakódott szennyeződések hatékony eltávolítása közben az edény valódi felülete egyáltalán nem károsodott. A tisztítást a legfelső tálelem teljes belső falán és öblében elvégeztem, miután a leheletvékony ezüstbevonat túlnyomó része ismét régi pompájában tűnt elő.

Az alkalmazott folyadékot ecsettel vittem fel, és néhány percnyi várakozás után puha textíliával töröltem le. A szer négy-öt alkalommal történő ecsetelését és a kezelt részlet ugyanennyiszer megismételt átdörzsölését követően a legmakacsabb szennyeződések is eltávolíthatóvá váltak. A műveletet óvatosan kellett elvégezni, mert a már tisztult felületek további, szükségtelen dörzsölésekor a textilkendőn szürke elszíneződés jelent meg, ami az ezüstözés kopására utalt. Az egykor gyümölcslevektől beindult korróziós folyamatok foltjait sem a Hagerty-féle regeneráló szer, sem az alkohol, sem a benzin nem volt képes megbontani. Ezek a károsodások a tárgy küllemének általános és látványos javulásával szemben sajnos ekkortól váltak igazán feltűnővé.

A következő kezelendő terület a legfelső tálelem peremének külső oldala lett. A nem ionos foszfát tartalmú folyadék felvitele után kiderült, hogy ezen a részen egyáltalán nem maradt meg az ezüstözés. Ennél fogva a lemosás lényegesen egyszerűbb és olcsóbb tisztítószerrel is megoldható lett volna. A sűrű áttörések miatt azonban mégis az eredeti módszert kellett tovább alkalmazni. Hiszen az ezüstözött belső részek megóvása csak a lyukacskák lezárásával lett volna kivitelezhető, amit megnyugtató biztonsággal nem lehet elvégezni.

A „Silver Clean-re” a gyümölcstartó többi ezüstözött eleme is hasonlóan jól reagált. Eszközeim e mellett változatlanul a puha textília, a fogkefe és a fogpiszkáló maradtak. A megtisztított részeket sűrűn öblítettem és törölgettem. Ezt azért nem lehetett elhanyagolni vagy mellőzni, mert a vegyszermaradék a tárgy felületén hosszabb idő elteltével barnás elszíneződést okozott.

 

7. A MUNKA SORÁN ALKALMAZOTT EGÉSZSÉGVÉDELMI FELSZERELÉSEK

 

            Noha a Hagerty-féle vegyszer környezetbarát, a szellőztetést kellemetlenül erős és savanyú illata miatt gyakran el kellett végezni. S bár a bőrt, a szemet és a légzőszerveket sem irritálja, a fogkefe használatakor szétfröccsenő cseppek miatt a szokásos munkaköpeny és a kesztyű mellett egy plexi védőszemüveg viselése is szükségessé vált.

 

 

Nagy Csaba 

 

           

 

  

 

    

 

Aktuális időszaki kiállítások

A hónap műtárgya

Marcali Múzeumi Katedra